- MÉGIS MI A FASZT CSINÁLSZ, TE GNÓM TÖRPE?? - förmed rá Mello Nearre, és ellöki magától, majd egy tőrt szegez a nyakához, amit a bokája mellől vett ki - imádkozz!
- Gevanni... - szól monoton hangon Near.
- Azt hiszed, meghall? - széles vigyor.
Hirtelen beront a terembe Gevanni, és rálő Mellora.
Eltalálja a vállánál.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! - hatalmasat üvölt a szőke hajú fiú a fájdalomtól, és idegből nekiront Gevanninak, aki a váratlan támadástól a földre kerül, és elájul.
Kihasználva, a tétlen helyzetet a szőke megpróbál elmenekülni, maga mögött hagyva Neart és az eszméletlen testőrt.
Rohan kifelé, mint az őrült.
A lépcsőn és a folyosókon, ahol végighalad, a földön mindenütt az ő vére van.
Eközben Near próbálja felébreszteni Gevannit, aki miután magához tért azonnal ment volna Mello után, de Near visszatartotta.
- Hagyja csak. Ha akar még valamit, visszajön. Most felesleges ilyen dolgok miatt kockára tenni az életünket.
- De Near... - néz kikerekedett szemekkel az idősebb.
- Nem mondtam elég világosan? - néz rá komolyan.
- De. Értettem. Akkor én most megyek. - feláll a földről - nemsokára itt lesz Lester. Majd ő... Viszlát. - mondja komolyan, és kimegy a teremből.
Mello végre kiért az épületből, és ahogy csak tud, rohan az autó felé.
A vállát fogja közben.
Minden egyes mozdulat kész kínszenvedés.
De most csak arra tud gondolni, hogy minél gyorsabban el kell tűnnie innen.
Beszáll a kocsiba, nagy nehezen beindítja, és elhajt.
Végigszáguld a városon, hatalmas robajjal.
Mindeközben Matt leunja a fél életét.
Ide-oda járkál a lakásban.
Már a hentai sem köti le, úgy, mint az első 3 menetben.
A sör is kiürült.
Kaja sincs.
Matt egy kicsit már be van állva.
- Ha hazaér Mello, kiherélem! - morfondírozik hangosan, mikor kopogtatnak. - ha te vagy Mello, akkor azt ajánlom, vegyél fel, egy ágyékvédőt, mert nagyon fog fájni!
Odatrappol az ajtóhoz és kinyitja. Teljes ledöbbenésére nem Mello áll ott.
- Szia szivi! - érkezik a köszöntés egy gyönyörű lány szájából, aki az ajtófélfának dőlve nézi a meglepett fiút.
- Bocs... ismerjük egymást? - kérdi furcsálkodva a vörös.
- Ugyan Matt, ne bolondozz! - meglobogtatja szőke hosszú haját, és közelebb lép Matthez - Én vagyok az. Tudod. Jenny. A barátnőd.
- Ööö... jah, persze! - kap a fejéhez, de legszívesebben elsüllyedne. - mi keresel itt? - kérdi komolyan.
- Téged édes! - még közelebb lép hozzá, és megfogja Matt vállait. - azt mondtad, ha megint erre járok, ugorjak be egy kis szexre. - megpuszilja Matt nyakát - hát itt vagyok - huncut mosoly.
- Aha... - eltolja magától - figyelj, most az van, hogy... hogy most együtt vagyok valakivel. És őt én szere...
- Ó Matt! Ne röhögtess már! - vág a szavába a lány. - te meg a szerelem! Két külön fogalom, édesem! Nah, ne kéresd magad! A csaj biztos tudja, milyen vagy! - csókolja Mattet, közben elkezd megszabadulni a ruhadarabjaitól.
- MATT! - szólal meg egy harmadik hang.
A név tulajdonosa leszedi magáról a lányt, és a folyosó végére pillant, ahol Mello áll teljesen lefagyva.
- Hogy van képed te faszkalap!? - kiált a szőke fiú, és várja a választ, de legszívesebben elhúzna.
- Hé, Matt! Azt hittem, hogy legalább csaj az illető. No de sebaj, hármasban is csinálhatjuk - fordul hátra a szőke lány.
- Mello... - szól a fiú után Matt, de addigra már a név tulajdonosa kitrappolt az épületből.
Mivel messze volt Mello, a vörös nem láthatta, hogy megsérült.
- Nos? - néz Mattre a lány.
- Nem értem mit drámázik. Ha nagyon akar, majd visszajön. Amúgy is... ő már egyszer lelépett. A fasz fog utána mászkálni, mikor itt van egy ilyen gyönyörűség - elmosolyodik, és megcsókolja a lányt, közben ő is elkezd megszabadulni a ruhadarabjaitól.
Lassan, de biztosan eltámolyognak az ágyig.
Matt elővesz a fiókból egy zacskó füvet.
- Kérsz? - kérdi mosolyogva.
A lány csak bólint, és elvesz egy szívószálat az asztalról, és elkezdik felszippantani az anyagot.
Mikor már mindketten alaposan beálltak Matt rámászik a lányra, aki kicsit izgatottan, de annál nagyobb tűzzel csókolja a fiút, ahol éri.
Most Matt nem gondol senki másra, csak magára.
Talán a fű miatt.
Talán, mert nem akarja, hogy Mello mégegyszer elhagyja.
Talán, mert annyira fáj neki, hogy szeret valakit, hogy jobbnak látja, ha elfelejti.
Vagy talán mindezért egyszerre.
Eközben Mello már az ájulás szélén áll.
Támolyog az utakon.
Végül leül egy sarokra.
A vállából még mindig folyik a vér.
Borzasztóan fáj a seb.
De még jobban fáj neki, amit Matt tett vele.
Mindvégig bízott benne.
Nem volt pillanat, amikor megingott volna a bizalma.
De most már úgy érzi mindegy.
A vér lassan elapad, de már túl sokat vesztett, úgyhogy lábraállni sincs ereje.
Egyre hangosabban kezd el szuszogni, mert az agya nem kap elég vért.
Egyre fáradtabb.
Egyre jobban érzi úgy, hogy szeretne meghalni.
Egyre jobban...
Egyre jobban vágyik valaki után...
Kínzó vágy.
Fájdalmas.
Mindent elemészt.
A tudat, hogy vége.
Ott van melletted, mégsem éred el.
Ott van tőled pár méterre, mégsem lehet a tiéd.
Csak ki kéne nyújtanod a karod...
Csak utána kéne nyúlnod, és azt mondani ’’várj...’’
De nem.
Valami nem engedi.
Talán éppen ez a vágy húz vissza.
Talán éppen ezt az érzést vártad, hogy eljöjjön.
Talán pont ezt, amit még sosem éreztél.
Talán.
A körvonalak lassan elhomályosulnak Mello előtt.
Az utcán elhaladó járókelők egy árnyjátékhoz hasonlítanak.
A szél, ahogy az arcához ér, már nem simít rajta úgy végig, mint pár perccel ezelőtt.
A városi moraj lassan tompulni kezd.
A fények játéka egyre sötétedik.
A pillantásai lassulnak.
Egyre nehezebben veszi a levegőt.
Csak néz maga elé.
És elmosolyodik.
Most...
Igen most végre.
Most végre vége.
Még soha nem tette ezt vele senki.
Miközben ő már annyiszor megbántott embereket.
Fel sem fogta ezt a fájdalmat.
Ami nem fizikai.
Oly sok mindenkit hagyott már ott.
És közülük kettőt szeretett is.
Vagy talán még most is szereti őket.
Hirtelen egy kéz jelenik meg a semmiből, és Mello felé nyúl.
Remegve bár, de a szőke fiú kinyújtja a kezét, de már nincs ereje megfogni a másik kezet, és elájul.
Pár óra múlva felkel, és nyugtalanul néz körbe.
Egy fehér teremben van.
Vagy inkább szobában.
A neonfény a szemébe süt.
Odakint már kezd sötétedni.
Óvatosan felül.
Forog körülötte minden.
A vállához kap, amibe hirtelen iszonyatos fájdalom nyilall.
Meglepődötten veszi észre, hogy be van kötözve a sebe.
Jobban körülnéz, és látja, hogy egy hotelszobában van.
És a szoba nem is fehér.
Talán csak a képzelete játszott vele.
Neon sincs sehol, csak két éjjelilámpa.
Leszáll az ágyról, és odatámolyog az ablakhoz.
Kinéz rajta.
Odakint ismét esik az eső.
Hirtelen az emlékek megrohamozzák.
A lábából kimegy az erő, és az ablaknak dőlve összerogyik.
Az arcát a kezébe temeti és elkezd folyni a könnye.
Hirtelen valaki megérinti a vállát.
Riadtan néz fel, de az illető mögötte áll, nem láthatja az arcát.
Arra gondol, hogy Matt az.
Hogy talán félreértés volt, és most ki akarja engesztelni.
Meg akarja magyarázni a történteket.
Arra kéri, hogy jöjjön vissza hozzá, és mindent felejtsenek el.
Mello elmosolyodik, és hátrafordul, de amint meglátja a megmentőjét, lefagy az arcáról a mosoly.
Az arcot fehér fürtök szegélyezik, és komoly, rezzenéstelen mimika.
- Jobban vagy? - érkeznek a fájó szavak, amik normális esetben nem lennének bántóak, de most... most valahogy fájnak, mert nem annak az embernek a szájából törnek elő, akitől Mello várná azt.
- Near... - néz a fiúra könnyes szemmel - ... igen. - hajtja a le a fejét, és a szőke tincsek belepik az arcát.
- Hozzak valamit? Egy pohár vizet? Vagy éhes vagy? Még mindig szereted a csokit? - Near, mintha teljesen megváltozott volna. Valami furcsa melegség árad a szavaiból. - vagy most szeretnél egyedül lenni? - feláll, de valami visszahúzza.
- Csak maradj egy kicsit itt... - szorítja Near csuklóját, de még mindig nem néz rá.
- Re... rendben. - letérdel Mello elé, és csak nézi.
- Near! - néz fel idegesen - te tényleg szeretsz engem? - a szavai megremegnek.
- Igen. - érkezik a monoton, de mindent elmondó szó.
- És... ha azt mondanám, hogy... én is? - a kezét Near vállára teszi.
Néma csend.
Egyikőjük sem bír szólni egy szót sem.
Near azért, mert nem hiszi el, hogy el fog tűnni az a kínzó vágy, ami éveken keresztül gyötörte.
Mello azért, mert igazából fájtak nekik ezek a szavak.
Nem szerette teljes szívéből Neart.
Nem is nagyon akart tőle semmit.
De most...
Most, hogy ennyire el van keseredve képes kihasználni másokat, csak hogy enyhítse a fájdalmát.
Ezt nem nagyon tudja megemészteni, de úgy gondolja, hogy legalább egy ember szeresse őt.
Hogyha, már akit ő szeret, nem szereti.
A szőke hajú lassan közel hajol Nearhez, akinek most veszi észre az arcán a reggeli ütés nyomát.
Végigsimít az arcán, és mélyen a szemébe néz.
Near megfogja Mello kezét, és komolyan fordul a fiú felé:
- Tudom, hogy nem engem szeretsz... tudom, hogy még mindig Matt... Matt... még mindig Matt... - nem jönnek a szavak a szájára.
De Mello nem is várja meg, hogy befejezze a mondatot.
Közelebb hajol hozzá, és finoman hozzáérinti az ajkait Near ajkaihoz.
A fehér hajú fiú viszonozza a csókot, és karjait átfonja Mello dereka körül.
- ÁÁÁ! A FEJEM!! - ül fel az ágyon Matt, aki ebben a pillanatban ébredt fel. - Hogyazakurva... - elkezdi dörzsölni a szemeit, amik égnek mint a fene. Riadtan néz maga mellé az ágyra, de nem lát ott senkit.
- Nah, végre felébredtél, szívem! - szól egy hang az ajtóból. - én most megyek, ok? Köszi a hancúrt, meg a füvet, nah, pá! - azzal az elegáns mozdulattal, ahogy bejött úgy távozott is a lakásból.
- Ó anyám! - fogja a fejét, mert elkezdik megrohamozni az emlékek - mi a szart csináltam? Most aztán Mello rohadt pipa lehet! Azt a kurva... De várjunk csak! Én megbocsátottam neki, mikor ő annyi emberrel lefeküdt. Meg elhúzott tőlem a rákba, még az árvaházból. Meg most is, elvitte a kocsimat! Hát.. én nem fogok utána kóborogni! Amúgy is sötét van! - ezt mind Matt megbeszélte magával.
Kínzó vágy.
Mostmár ketten szenvednek tőle.
És egy valakinek eltűnt az életéből.
Talán csak egy ideig tart ez az állapot...
Talán sosem fog megszűnni.
Talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése