A nap kegyetlenül süt be az ablakon. Bár már délután öt óra is elmúlt, még mindig hihetetlenül meleg van a szobában.
A levegő száraz. Mintha minden oszlásnak indulna.
A kukában a tegnapi banán héja...
A polcon az agyagszobrocska...
A műbőr kanapé...
Minden.
Nincs még otthon a lakás tulajdonosa.
Ilyenkor még nem.
Majd csak két óra múlva.
Hét óra. Kattan a zár, és egy vörös hajú elég csapzott fiú rúgja be a fehérre mázolt műanyagajtót.
Kezében két szatyor.
Egy elegáns mozdulattal bedobja őket a konyhának nevezett bugyorba.
Hőség.
A srác egész nap az aszfalton járkált a tűző napon és még most is, hogy végre hazaért, még most is gatyalohasztó hőség várja.
Bekapcsolja a ventillátort.
De nem működik.
Jah persze... be kellene dugni.
Kényszeredetten vánszorog el a saját maga eszkábált csatlakozóhoz, és erőből benyomja a kis dugót.
Végre működik.
Egy kicsit már jobb.
A propeller halkan zúg.
A fiú leül mellé a kanapéra, egyik lábát felteszi a kicsi koszos dohányzóasztalra, letépi magáról a fura repülős-szemüveget és behajítja a szennyesek tengerébe.
A zsebéből előhalászik egy doboz cigit, előveszi az öngyújtóját, és megpróbálja meggyújtani.
Siker.
Tűz.
Az ember még itt, ahogy az emberiség hajnalán... a XI. században is borzasztóan tud örülni egy aprócska lángnak, amit ő gerjeszt.
Beleszív a cigijébe, jól letüdőzi, majd kifújja.
Ezt a műveletet még megcsinálja párszor.
Közben a plafont nézi, és fejszámítást végez.
- Ha ma eladtam 4 revolvert két rugóért, és mellé még vettem három duplacsövűt négyszázért akkor... Hu...akkor maradt nekem 1600 dollár.
Ebből vettem lőszert 200-ért.
Akkor... vettem a havertól három karton cigit 400-ért.
Remek. Még maradt 1000 dolcsim! - elégedetten szív bele dohányába.
Miután elszívta, kényszeredetten feláll, odatámolyog a hűtőhöz, és megpróbál valami ehető ételt találni.
De amint beleszippant a hűtő émelyítő szagába, egyből elmegy az étvágya.
Inkább kivesz egy doboz sört, és azt kortyolgatja.
Visszaül a kanapéjára, bekapcsol valami hentait, és elkezdi nézni, miközben a hideg malátát önti le a torkán.
Hamar ki is ürül az üveg, és a film is kezd érdekessé válni.
Mit csinál ilyenkor egy magányos felnőtt férfi egyedül?
Papírzsebit elő, kényelmesen elhelyezkedni, és kezdődhet a saját-gyönyör-szerzés.
Már majdnem átlépte a vágy küszöbét, amikor megcsörren a telefonja.
Előszőr nem foglalkozik vele, de aztán egyre jobban idegesíti a jelenleg fülsüketítő dallam.
Ki is kapcsolhatná, de valami ok miatt abbahagyja a kézimunkát, és odatámolyog remegő lábbal a telefonhoz. Bágyadtan, de mégis idegesen felveszi.
- Halló? - horkan fel.
- Matt? - szólal meg a telefonban egy férfihang.
- Ki keresi?
- Egy régi ismerős.
- Na ne szívass ember! Mit akarsz?
- Nem ismered fel a hangom?
- Nem. Cső. - idegből lecsapja a telefont. Már éppen menne vissza, amikor az ismét megcsörren. Odatrappol és beleordít - Bazdkikám! Szállj már le rólam! Ki a fasz vagy te?
Hosszú csend a túlsó oldalon.
- Hallod bazdmeg? Szólalj már meg, vagy lenyomom a torkodon a zsinórt! Halló!
- Matt... - halkan szólal meg a férfi - itt Mello.
Most ezen az oldalon van hosszú csend. A ventilátor propellerének hangja hallatszik csak. Matt meg sem bír szólalni. Olyan régen volt, hogy beszélt Melloval. A legjobb barátjával. Vagyis csak volt a legjobb barátja. Matt már nem tekintette őt barátjának.
Nagy levegőt vett, és megpróbált érzelemmentesen válaszolni.
- Hello Mello. Mit akarsz három év múltán?
- Értem tudnál jönni?
- Mi.. micsoda? - ’’ hogy van képe..’’ - Sajnálom, de már nem vagyok Angliában. Amerikában vagyok.
- Tudom. Ezért hívlak téged.
- Oh. Micsoda kis nyomozó lett valakiből! Tehát te lettél L utódja?
- Erről majd személyesen. Akkor értem tudsz jönni?
- Merre vagy? Amerika elég nagy.
- Hm... ez igaz de csak egyetlen helyen parkol lent a ház előtt egy rozsdavörös autó, az oldalán a felirattal: Matt.
A vörös hajú lecsapja a telefont, és kinéz az ablakon. A szemközti ház falának dőlve meglát egy sötét kabátba öltözött alakot. Csukja van a fején, melyekről tollak lógnak le.
Ki tudja milyen oknál fogva, de eszeveszetten viharzik ki a lakásból. Le a lépcsőn, ki az utcára, át az úttesten.
Megáll az alak előtt, és lihegve néz le rá.
A test nem mozdul.
- Mello? - vonja fel a szemöldökét a csíkos felsős.
- Matt. - érkezik a válasz, a csukja alól.
- Mit művelsz te itt?
- Szerencsét próbálok. Hátha egy régi barát, még a szárnyai alá vesz.
- Hö... - húzza fel a vállát a vörös. - Miből gondolod, hogy segítek neked?
- Nem gondolom. Ezért mondtam, hogy szerencsét próbálok.
- Na ne szórakozz velem! - megfogja Mello kabátját a nyakánál, felhúzza, majd megrángatja. - Még mindig adod itt az okostojást? Azt hiszed még mindig te vagy az okosabb?
- Én sosem mondtam ezt. - oldalra fordítja a fejét.
- Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! - letépi a másikról a csukját, majd azzal a lendülettel el is engedi óvatosan, ahogy meglátja a szőke fürtök alatt a megégett bőrt.. - Bocsáss meg...nem tudtam.
- Nem. - lehajtja a fejét - te bocsáss meg. Magammal kellett volna vinnem téged.
- Már mindegy. - felemeli a szőke fejét, és belenéz gyönyörű kék szemeibe.
- Matt... - nem bírja befejezni a mondatot, és erősen átkarolja volt barátját.
A vörös viszonozza az ölelést, bár szíve mélyén még mindig ott van a gyűlölet, amit Mello iránt érez.
- Feljössz? - halkan, alig érthetően suttogja a vörös a másik férfi fülébe.
A kék szemű nem szól semmit, csak bólint.
Elég nehezen megy Mellonak a járás, ezért belekapaszkodik társa vállába, és úgy mennek vissza a forró lakásba.
Mikor beérnek az ajtón, Mello majdnem felfordul a szagtól.
Merthát, a több hetes kuka szaga keveredve a szennyes ruhával, a piával, no meg a cigivel nem valami kellemes.
- Itt laksz? - próbál nem undorodva körülnézni.
- Jah. Itt dekkolok már két éve.
- És...két éve ki mos rád?
- Hát...éppen az a csaj, akivel dugok. Mondjuk már két hete nincs senki. Ezért ilyen a hely amilyen.
- Értem.
- Miért? Nem tetszik valami?
- Nem...nem az! Csak... - megakad a szeme a tv-n, amiben még mindig a hentai megy - Ööö... ezt te nézed?
- Persze! - mondja csíkos pólójából kibújva Matt - ki más nézné? - elkezd nevetni.
- Jah... ki más is? - halvány mosoly jelenik meg a szőke arcán. - Nem változtál túl sokat három év alatt.
- Jah...gondolom. - elhúzza a száját - és te? Hol voltál három évig?
- A maffiában. - lehajtja a fejét.
- Ohh...akkor felvitte az Isten a dolgod. Gondolom, sok muffot megraktál már.
- Nem. -jelenti ki határozottan - egyetlen egyet sem. Azért csatlakoztam a maffiához, mert úgy gondoltam, hogy akkor legalább le tudom győzni Neart, de... - elakad a szava.
- De nem sikerült. - fejezi be a másik. - törődj bele, hogy Near mindig is jobb lesz nálad. Úgy, ahogy én is beletörődtem, hogy elmentél, és nem tudlak megállítani.
- Matt... - néz rá aggódva. - Sajnálom, de... nem volt maradásom! Értsd meg!
- MIÉRT? Miért nem tudtál maradni? Mert az egód nem engedte, igaz? Ezért képes voltál mindenkit magad mögött hagyni és felemelt fejjel elmenni, ugye?
Néma csend. A ventilátor lapátja zúg csak. De már nem sokáig.
Az ég egy hatalmasat dörren, és kicsapja az utcában a biztosítékot.
Odakint először lassan, majd egyre nagyobb erővel kezd el zuhogni az eső.
A cseppek hangosan kopognak az ablakon.
Odakintről csak pár autó suhanása hallható. A két fiú egymással szemben állva várja a következő lépést.
Végül Mello töri meg a csendet.
- Bocsáss meg! - nem várja meg Matt válaszát, odafut hozzá, a nyakába ugrik, és szenvedélyesen elkezdi csókolni.
A vörös reflexből viszonozza a csókot, de pár pillanat múlva ellöki magától, és letörli a száját.
- NORMÁLIS VAGY? - üvölt rá. - mi bajod van neked? Buzi vagy, vagy mi?
- De hát régen...
- Az régen volt! - vág a szavába Matt. - Már nem az a csődtömeg vagyok, aki akkor voltam! Már nem az vagyok, akit szabadon irányíthatsz! Már kikerültünk az árvaház falai közül, Mello! Itt már nem uralkodhatsz rajtam! Már nem!
- ÉN NEM AKARTAM SOSEM URALKODNI RAJTAD! - kiabálja le a szőke a másikat.
- Mégis megtetted! Csak nem vetted észre! Mindig te mondtad meg mi a helyes és mi nem! Mert azt mondtad, én ezt nem tudhatom! Mert én vagyok a hülyébb! El sem tudod képzelni, mennyire fáj ez nekem! Éveken át... Éveken át hűséges kutyaként mentem utánad, és miért? MIÉRT? Hogy aztán, mint egy használt rongyot eldobhass?
- Sajnálo...
- Sajnálattal tele van már a padlás. - leveszi a farmerját is, és egyszál boxerben bemászik a franciaágyba. - Ha aludni akarsz, ott a kanapé! Öltözz le! Hogy lehetsz még nyáron is bőr cuccokban? Mindegy! Nem is érdekel... Jó éjt!
- Kö... köszönöm - halkan és nesztelenül megválik a nadrágjától, majd a felsőjétől is. A kupacban keres valami takaróféleséget, azzal betakarózik, és próbál elaludni. - Jó éjt neked is. - suttogja halkan.
- Jah... - int a kezével Matt, hogy megértette, csak aludjon már a másik.
Mello egész éjjel álmatlanul forgolódik. Olyan hajnali egy óra körül járhat az idő. Mikor nem bírja tovább, feláll, odatámolyog az ágyhoz, és befekszik Matt mellé.
A vörös nem nagyon ad magáról egy darabig életjelet, de hirtelen kipattan a szeme, és a mellette békésen alvó társára néz.
- Mi a faszt keresel itt? Nem megmondtam, hogy ha aludni akarsz, ott a kanapé?
- Mmm - elkezd a szőke mocorogni, de nem hajlandó felkelni.
- Süket vagy? - megfogja a vállát és elkezdi rázogatni.
- Ma... Matt? - nyitja ki álmosan kék szemeit - mi az?
- Húzz már el az ágyamból! Veled ellentétben én nem vagyok homi! És nem vagyok hajlandó egy férfival egy ágyban alud... Mi.. Mit művelsz? - érzi, ahogy a selymes karok átfonják a derekát, és a szőke haj tulajdonosa odabújik a mellkasához.
- Matt... Azért szerintem még mindig szeretnéd, ha úgy lennénk, mint régen...
- Miről beszélsz? Nem szerettem akkor sem azt a felállást, és most sem akarom, hogy úgy legyen - próbálja leszedni magáról Mellot.
- De mégis... egy kicsit sem hiányzik?
- Talán egy kicsit - sóhaj, és már nem próbálja az ölelő karokat eltaszítani - egy egész kicsit.
- Akkor biztos ez is hiányzik egy egész kicsit - a kék szemű felül, belenéz Matt szemébe, megfogja az arcát, és lágyan az ajkát a másik ajkához tapasztja.
A vörös hajú ismételten eltolja magától Mellot, de mostmár nem olyan hévvel, mint az előbb.
- Ezt hagyd abba! - förmed rá.
- Nem! - jelenti ki Mello, és ismét közel hajol Matthez, de ezúttal nem csókolja meg a száját, inkább lentebb vándorol, és a nyakát kezdi el puha csókokkal beborítani.
- Mello... Kérlek... - legbelül Matt még mindig vágyik Mellóra, de próbál ellenállni a vágynak.
- Rendben. - ilyen egyszerű válasszal hagyja magára Mattet. Feláll, és visszamegy a kanapéra.
A vörös hosszú percekig vágytól ittasan ül az ágyában, és néz maga elé, de egy váratlan pillanatban feláll, és odamegy a kanapé lábához.
- Mello - suttogja halkan, mire a szőke felkapja a fejét, és felül.
Ez az elfojtott vágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése