Némaság
Akkor játszódik, amikor L meghal..Vagyis az utolsó pillanatai hogy mik játszódnak le a fejében… A mondatok azért keverednek egymással, mert ahogy kezd eluralkodni rajta a halálfélelemmel keveredő nyugalom, úgy zavarodik egyre jobban össze…
„Hát eljött ez a pillanat is…megtörtént..nincs már hova futnom..nem bírok mozogni..nem bírok beszélni..csak nézni a szemeit. A szemeket, melyek úgy izzanak, mint azelőtt soha..
Végig kellene gondolnom az életem? Ez volna a helyes?A gyerekkoromból csak apró foszlányok , emlékképek maradtak fenn . Néhány villanás egy épületről , gyerekekről, és egy sötét napról …És aztán? Nyomozások üres arcokkal, helyekkel és nevekkel.
Nem volt igazi életem egészen addig, amíg valaki a barátom nem lett. És az a valaki néz le most rám vöröslő szemeivel melyben elveszik a fény és megáll az idő …
Tudom, érzem, látom, de most..most nem akarom elhinni, hogy te öltél meg ! Pedig így van!Te vagy Kira és…Miért gondolok erre? Már úgy is mindegy … Hallom ordításod,melyben talán van némi őszinteség, érzem kezeid melyek, megtartanak, hogy nehogy a földre essek..Talán ezért tartasz a karjaidban ..talán .. esetleg..
A harang … már nem hallom .. egész nap erősen kongott de most…most abbamaradt . Most csak a te hangod hallom, a te arcod látom , a te ölelésed érzem …De már homályosodik az arcod, tompul a hangod, és már nem érzem úgy a karjaidat sem, mint pár pillanattal ezelőtt ..Ennyi lett volna az élet? Nekem biztosan …..
Bár ne ismertelek volna meg Yagami Light…”
By: Hariken chan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése