Drága Watari!
Könnyek közt és szívszakadva írom ezt a levelet Neked. Neked, kit már több hónapja nem láttam, de mégis a szívemben égő vágy ugyanúgy lángol, mint hajdanán, mikor még karjaimban tarthattam izzó tested. Igazából azért írok, mert kellenének a Működési Engedély papírjai. De most ez úgy tűnik egy pillanat alatt másodlagossá, válik, ha csak arra gondolok, mi történt azon a fülledt nyári éjszakán, amikor testünk egyé vált, és ajkad oly sokszor az ajkamba mart. Amikor érett testeden láttam végigfutni a Hold sugarait. Fájdalmas erről írni, mert már oly rég volt, és oly jól esett. De sajnos most nem karolhatlak át, nem mélyeszthetem körmeimet izmos lapockádba, nem bújhatunk el a szertárba, ahol engedhetünk buja vágyainknak szabadon tombolni.
Egyébként a gyerekek szépen nőnek (SZÉÉPEN). Két esélyes van Ł nevének öröklésére... egyenlőre. Vagyis inkább három, de kettőt emelnék ki. A nevük:
Near (Nate River)
Mello (Mihael Keehl)
Aj, Watari! Oly nehéz most ilyen dolgokról beszélni, amikor ég bennem a vágy réted. Emlékszel, mikor először találkoztunk? Mikor először érintettél meg? Mikor a takarítószertárban a pislákoló lámpa fényénél magadévá tettél... oly sok emlék... oly sok év... mégis... ezek az évek oly mély BENYOMÁST tettek rajtam... hogy azóta is fájva gondolok rájuk.
És Ł-el mi újság? Válaszolj szerelmem, mihamarabb...
Csodálód és szeretőd:
ROGER (L)
Drága Roger!
Remélem levelem Istentől adott egészségben, és örömökben talál Téged, ily messze tőlem, ennyire távol.
Csak azért írok, hogy érdeklődjek az árvaház hogyléte felől és elküldjem Neked a Működési Engedély meghosszabbítását... de nem, nem!
Hiába hazudnék, tudom, felismered a reszketeg soraim között megbúvó vágyat, hogy végre láthassalak... igazán úgy vágyom rád Roger, ahogy már régen nem vágytam férfira!
Emlékszem még arra a forró nyári napra, mikor Te megérkeztél a sötétített ablakú kocsival, hogy megnyerd a takarítói állást. Ahogy kiszálltál a szél bele-belekapott tincseidbe, játékosan összeborzolva a tarkódon... én már akkor tudtam, abban a gyönyörteli pillanatban, hogy soha többé nem szabadulhatok a testedtől-lelkedtől, mert abba belehalnék.
Úgy titkoltuk a vágyainkat, ahogy most; minden apró érintkezésre összerezdültünk, minden véletlen pillantás felborzolta a szőrt a... a hátunkon.
És aztán ott, a takarítószertárban, amikor már nem bírtuk tovább tagadni vadul lobogó tüzünket, el sem hittem, hogy te engem szeretsz, hisz már akkor sem voltam fiatal de mégis felállítottad évek óta porosodó játékszeremet és a Mennyekig repítettél. Az sem zavart, mikor a kicsi L ránk nyitott, majd rémülten elszaladt. Te megvigasztaltad egy sütivel és már rohantál is vissza hozzám... Ó Roger, mondd, hogy nem felejtettél el engem!
Írj, írj mihamarabb, vagy látogass meg, mert én nem tudlak téged, pedig már oly régóta vágyom rád...
A te kis cuncimókusod:
Watari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése