A vakolat lassan egy kis területen lejön a plafonról.
Biztos a lyuk miatt, amit a golyó csinált.
Lentebb két fiú áll.
Ölelik egymást.
Vagyis csak az egyik öleli a másikat.
Közülük a vörös hajúnak egy füstölgő puskacső van a kezében, ami plafonra céloz. Ő nem öleli vissza a másikat.
Talán, mert megutálta.
Talán, mert már nem akarja látni.
Vagy talán mindkettő egyszerre.
- Matt - súgja bele a szőke hajú a másik fülébe - kérlek... ne üldözz el! Régen volt. Nem bírtam magammal, és kellett a pénz...
- Nem fogj mindent a pénzre! - ellöki magától. - Tudom, mennyire csábít a pénz! Tisztában vagyok vele! De az istenit! Érzelmek! Fel bírod fogni?
- Te ne oszd itt az észt! Semmi jogod nincs felettem bíráskodni, amíg te is ugyanazokat a dolgokat csinálod, amiket én! És azt ne mondd, hogy azzal a rengeteg csajjal azért feküdtél le, mert szeretted őket!
- FOGD BE, ÉS HÚZZ EL INNEN!
- TUDOD TE IS, HOGY IGAZAM VAN! És nem! Nem fogok mégegyszer elmenni! Megértetted? - néz rá idegesen.
- DE AKKOR ... - nem fejezi be a mondatát, mert eléggé szeretné, ha itt maradna Mello - Rendben. Maradj. De - elcsuklik a hangja, mikor érzi, hogy puha ajkak tapadnak a szájához.
Most nem tolja el magától az ajkak tulajdonosát.
Most nem.
Mert mégsem utálja?
Vagy mégis akarja látni?
Vagy talán mindkettő egyszerre?
Karjait átfonja a vékony derék körül.
Mello kezei Matt nyakán pihennek.
- Várj... - hevesen veszi a levegőt, és nézi a másikat a vörös fürtök mögül - Nem akarom, hogy az legyen, mint tegnap.
- Én sem. - fejét Matt vállára teszi. - Fájt.
- Mi az? Mégis az én farkam a legnagyobb? - mosolyodik el.
- Meghiszem azt! - elkezd nevetni, de a nevetést Matt szakítja félbe, amikor vadul megcsókolja.
Kit tudja milyen felindulásból, de Matt mégegyszer meg akar neki bocsátani. Még talán ő sem tudja miért. Hiányzott neki Mello. És tudja, hogy ezt az űrt rajta kívül senki sem tudja befedni.
Senki.
A bejárati ajtónál falják egymást, amikor a szomszéd néni meglátja őket.
- Mégis mit képzel fiatalember? Mindenféle kurvákat hoz ide, aztán meg az ajtóban csókolgatja őket? - szólal meg rekedtes hangján a vénség. Mivel Mello háttal volt, nem láthatta, hogy fiú.
- Nem vagyok kurva! - fordul hátra a lánynak hitt fiú, és a legmélyebb hangján folytatta - És semmi köze nincs ahhoz, hogy mit csinálunk Mattel! Ha akarjuk, itt dugunk! Sőt az ajtaja előtt! Jobb lesz, ha fogja a kis szatyrait és bevánszorog, mielőtt egy golyót eresztek a vén hájas seggébe!
- Nahát.., még ilyet... - morgolódva és puffogva megy be a szobájába a nénike.
- Imádom, mikor csúnyán beszélsz - mosolyodik el Matt. - amúgy... amit az előbb mondtam, hogy ne csináljuk azt, mint tegnap...
- A dugásra gondolsz?
- Jah. Nos azt a feljegyzést kéretik kitörölni a köztudatból.
- Ohh... akkor mégiscsak a nénike ajtaja előtt? - a vörös nyakába kapaszkodik.
- Hát egy kicsit arrébb. Mondjuk, az ágy megfelel uraságodnak?
- Tökéletes választás küldöncöm!
- Akkor... - ölébe veszi Mellot - csak miénk az éjszaka!
Izgatottan viszi az ölében kedvesét. Leteszi az ágyra, és rámászik, közben csókolja.
Igaz, nem merült feledésbe az a tudat, hogy minden maffia taggal lefeküdt Mello, de mégis úgy érezte Matt, hogy ezt is el kell felejteni.
Nehéz lesz, de kell.
Mert egyik lányt sem szerette úgy, mint ezt a fiút.
Egyik lány után sem epekedett annyit, mint ezért az egy fiú iránt.
Lassan, de biztosan minden zavaró ruhadarabtól megválnak. Ajkaik hol összeérnek, hol szétválnak.
Most minden tökéletes.
Csend.
Sötétség.
Béke.
Nem kavarognak a gondolatok.
Nem érdekel itt most senkit mi lesz holnap.
Csak az, hogy egymáséi legyenek.
Eltelik pár perc, és a csendet megtörik a halk nyögések, és sóhajok.
A sötétségben izzó szempárak tűnnek fel.
A békét megdönti a bizonytalan és kínzó vágy.
A gondolatok sűrűsödnek.
Ahogy a nyögések is.
Mello erősen kapaszkodik Matt hátába, miközben fölötte a fiú egyre gyorsabban mozog.
Az izmok megfeszülnek, és egy hangos nyögéssel... vagy inkább kiáltással együtt érik el a gyönyör állapotát.
Pár pillanat múlva Matt elkezd hangosan nevetni, és Mello is követi őt.
Nevetnek egymáson.
És még a nénin is.
Meg a maffián.
Talán az egész világot szemberöhögik.
Matt bágyadtan leszáll Melloról, és a takarót magukra húzza.
Ismét csend van.
Sötétség.
Csend.
Csak a gondolatok kavarognak.
A kijelző 23 órát mutat.
- Mello... - szólal meg halkan - ugye velem nem csak érdekből vagy?
- Matt... - közel bújik hozzá - Téged, míg éltem soha nem használtalak ki! És nem is akarlak soha! Csak azért vagyok veled, mert szeretlek. Tiszta szívemből. Amúgy is... ha már válogathatnék, inkább egy pénzesebb csávóhoz mennék.
- Heh... van benne valami... - mosoly - amúgy most ez azt jelenti, hogy buzik vagyunk?
- Hát... nem feltétlen. Vagy mit tudom én... Ahh... hagyjál már a baromságaiddal! Lelövöd a hangulatot! - magához szorítja Mattet - Holnap elmegyek Nearhez.
- N... Nearhez? Mi a ráknak?
- A fényképemért...
- Azt ne mondd, hogy... Na ne! Ez kész röhej!
- Mi?
- Nearnek volt egy képe, amit mindig magánál tartott. Sosem engedte meg, hogy megnézzem. Valami szőke hajú emberkéről. Akkor te voltál az - elkezd nevetni.
- Ohh... - komolyodik el, és mereven néz egy pontot a sötétségben.
- Mi a baj?
- Semmi... semmi...
- Na jó, vegyed már a cuccaidat!
- Mi?
- Azt ne hidd, hogy odaállsz eléjük, és bociszemekkel rájuknézel, mindenki megsajnál és beengednek. Ha van köztük nő, vagy egy gyenge férfi, akkor ahhoz kell elmenned MOST! És kényszeríteni, hogy vigyen be téged a központba.
- Honnan tudsz a központról?
- Near mindig arról beszélt, hogy valami SPK- t vagy mi a szart fog létrehozni. Veled ellentétben, én jóban voltam vele... Na igen.. már amennyire jóban lehet lenni vele.
- Áhh... vágom. - kiszáll az ágyból, és elkezd felöltözni - és míg olyan jóban voltatok nem dugtad meg?
- De. Négyszázötvenhatszor. - mosoly - Amúgy miért nem mész oda meztelenül? Szerintem sokkal szexibb lennél - felül az ágyban, és végignéz Mellon.
- Jah persze... és ha már ott járok, ne dugjam meg a csajt? Aztán Neart? Aztán az egész SPK-t? Bár nem maradhattak sokan...
- Hát... csak ha végignézhetem - pimasz vigyor.
- Te beteg vagy - hozzávágja a boxerét (Mattét).
- De akkor elviszlek. Egy feltétellel! - kiszáll az ágyból, és felveszi a boxerét.
- Mi volna az?
- Ha... - hátulról átkarolja Mellot - miután hazajöttünk leszopsz - elkezd nevetni.
- Olyan vagy! - sóhaj - De rendben van Mr.! Ahogy akarod! - hátrafordul és megcsókolja a mögötte álló fiút, és a nyakából a füzért Matt nyakába teszi.
- Ezt miért?
- Hogy Isten mindig veled legyen.
- Tudod, hogy nem hiszek ebben a baromságban. - néz oldalra.
- Akkor azért kapod, hogy én mindig ott legyek veled.
- Akkor köszönöm - megfogja a kezébe a kis keresztet, és fejét összeérinti Mello fejével - ideje lenne öltözni - sóhajt fel.
- Én már kész vagyok! Csak még elmegyek WC-re.
- Ne segítsek? - szól utána.
- Nem kell, kösz! - becsapja maga mögött az ajtót.
Pár perc múlva már mindketten kész vannak, és elindulnak.
A kocsi motorja halkan felbődül.
Matt padlógázzal hajt végig a kietlen városon.
Mello eközben a kárpitot kaparja egy-egy élesebb kanyar után.
Matt raliversenyzőket megszégyenítő sebességének hála hamarosan megérkeznek, a megadott címre.
Mello kiszáll, és olyan fél óra múlva tér csak vissza Linderrel.
- Oh... milyen jó csaj! - kacsint rá Linderre Matt.
- Fogd be! Nem kapod ám meg! - Mello besegíti a lányt a kocsiba.
- Akkor mi is a cím?
- St. Andrew Street 256. - szólal meg halkan a lány.
- Értettem kisasszony! Akkor öveket bekötni, indulunk. - mosolyodik el a békaszemüveg mögül a vörös ördög.
Tíz perc alatt ott is vannak. Matt pár utcával arrébb áll meg, hogy ne vegyék észre. Mello és Linder kiszállnak.
- Akkor... mindjárt itt leszek. - hajol még be búcsúzóul a kocsiablakon a szőke.
- De ne csinálj semmi baromságot! Egészben szeretnélek visszakapni! - megsimítja Mello arcát, és lágyan megcsókolja.
- Megpróbálom - huncut mosoly és viszonozza a csókot.
Lassan elindulnak az épület irányába. Matt nézi őket a visszapillantótükörből. Mikor bekanyarodnak a sarkon, unottan nyújtózik végig az ülésen.
Már eltelt egy óra, de még Mello sehol sincs.
Matt egyre idegesebb.
Kiszáll az autóból, és utána megy.
A fegyvert biztos, ami biztos alapon magánál tartja.
Lassan lépked.
A saroknál megáll, nagy levegőt vesz, és befordul.
Óvatosan halad előre.
A fegyvert szorosan magánál tartja.
Halk nevetésre lesz figyelmes.
Gyorsan egy sikátorba megy, onnan kukucskál ki.
Két alak tűnik fel.
Alig lehet őket látni.
Abból az épületből jönnek ki, amelyik az SPK bázisa is.
Matt gyanakodva próbálja kisilabizálni, hogy kik lehetnek azok.
De amint közelebb érnek, már világosan látszik, hogy egyiket sem ismeri.
Gevanni és Lester az.
Nevetve és fennhangon kezdenek el szinte kiabálni.
- Hát... A főnök biztos jól érzi most magát! - fogja a hasát Lester.
- Igen. Olyan mosolyogva tűntek el a folyosókon azzal a gyerekkel... hogy is hívják? Valami Yellow? Nemtudom nagyon hülye neve volt.
- Mellonak hívják a tagot! Még a főnök ott szidta valamelyik nap! Nem emlékszel?
- Hát igen... ez a Near, nem mindennapi figura. Nem is tudtam hogy meleg!
- Ugyan már! Egyszer fekszik le egy férfival, az még nem nevezhető ferde hajlamnak! Vagy igen?
- Hát... nem tudom. Jut eszembe! Hogy van a feleséged?
- Kösz jól... tudod... - ahogy haladnak el úgy halkul a beszélgetésük, de Matt, amit akart hallani azt már meghallotta.
Előszőr nem akarja felfogni, mi volt a beszélgetés tartalma.
Nem akart mégegyszer csalódni Mellóban.
De erőt vett magán, és beoson.
Lekapcsolja a védelmi rendszer, ezáltal feltűnés nélkül sikerült bemennie az épületbe.
Hamar megtalálja a központi termet.
Bent neszelés hallatszik.
Óvatosan kinyitja az ajtót.
Beles rajta.
Két alakot lát, de azt nem, hogy mit csinálnak.
De nem bírja tovább, teljes erejéből kivágja az ajtót.
Meglátja egymással szemben Mellot és Neart, de semmi többet, mert abban a pillanatban behunyja a szemét.
Remegő kézzel felhúzza a pisztolyt, és rájuk szegezi.
A szeme még mindig csukva van.
- ROHADÉK VAGY MELLO! UTÁLLAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése