- Mi a... - meredek rád, mire te csak egy szájhúzással jutalmazol.
- Nem erre számítottál mi? - tűnik el mindenféle érzelem az arcodról.
- Őszintén? Kibaszottul nem! - hebegek még mindig ledöbbenve.
Nem szólsz semmit, csak lemászol rólam, és mint aki jól végezte dolgát visszaülsz az ágy rád eső részére és nézed tovább a tv-t.
- E.. ennyi? - töröm meg a csendet, ami a tévé miatt nyílván nincs, de mégis úgy hat mintha ott lenne.
- Miért mit akarsz még? - vonod fel a szemöldököd, és rám nézel ismét.
Hogy mit is? Igazából azt akarom, hogy most azonnal kapj le, és dugjunk egy jót, de nyílván kiröhögnél, és még orrba is rúgnál.
- Semmit. - meredek durcásan a filmre, aminek a fonalát már kurva régen elvesztettem.
Érzem, hogy a szemedet még mindig nem vetted le rólam, de próbálok úgy tenni, mintha mindez nem zavarna. Érzem, ahogy telik az idő egyre több vér tódul az arcomba és egyre jobban átveszi arcszínem a hajamét. Még úgy tíz percig tűröm pillantásod, aztán teljesen önkívületben és szinte a pillanat részegségében felállok, de valamit nagyon elszámolhattam, mert akkorát taknyolok a földön hogy még a szomszéd bérház is beleremeg.
Na most akarok elsüllyedni. Főleg mikor meghallom gúnyos nevetésedet is. Hogy szopnál le.
- Mit ugrálsz? - már majdnem megfulladsz a nevetéstől.
- Próbálom betörni az orrom - tápászkodom fel a földről és próbálom megtartani megcsorbult tekintélyem, amikor valaki a szőnyeget oly csodásan felgyűrte előttem, hogy én pont elhasalok abban is.
Mostmár biztos meg fogsz fulladni a röhögésben és még ráadásul, röfögő hangokat is hallatsz. Hogy basználak szájba, de úgy rendesen! Hirtelen érzem, hogy karok megfognak és felemelnek, majd a te gúnyos hangodat hallom a hátam mögül.
- Miért akarsz annyira elmenekülni? - ültetsz le a földre, és elkezded masszírozni a vállam.
Ohh azok a kezek. Az az átkozottul jó parfüm. Úgy érzem mindjárt...
- Hoppá, mi dudorodik ott? - előzöd meg gondolatomat.
- Mi? Hol? - meredek le ijedten, és látom, hogy tényleg ágaskodik a kis pajtásom.
- Ennyire felizgat az érintésem? - csúsztatod végig kezedet a mellkasomon, amitől kiver a víz.
- Ta.. talán - sóhajtozok egyre intenzívebben.
- Akkor majd legközelebb, ha kivered, gondolj rám - vigyor, és felállsz.
Én meg csak tátott szájjal és merev fasszal ülök a földön.
Eltelt pár hónap, és nem történt semmi ehhez hasonló megmozdulásod irányomba, aminek felettébb örülök. Végre kifújhatom magam, és lenyugtathatom háborgó hormonjaim.
December 16. Születésnapod. Mondtad, hogy ne vegyek semmit neked, de azért mégis beszereztem valami új fegyvert. Nem reklámoznék semmilyen gyártót, de el kell mondanom róla, hogy az állítható hátsó és cserélhető mellső irányzékkal szerelt revolver tárkapacitása 8 lőszer, emellett gumi markolata van. Legalábbis a hozzá adott leírásban ezt olvasom. Heh... milyen hülye szakszavak.
Újságpapírba becsomagolom, és leteszem a konyhaasztalra, hátha észreveszed, én meg elmegyek zuhanyozni. Már a zuhany alatt állok, mégis hallom, ahogy hazajössz, mert izomból rúgod be az ajtót, és a nevemet ordibálod.
- FÜRDÖK! - ordítom vissza, és tovább folytatom tevékenységemet.
Úgy öt perc múlva már el is készülök. Magamra tekerek egy törölközőt, és kilesek. Túl nagy a csend. Elmentél volna? Huh, annak örülnék, mert...
Hirtelen egy fegyvert találok szembe magammal.
- Mi a... - dermedek le, mikor meglátom, a revolver mögött álló szőke önmagad, ahogy őrült vigyorgó fejjel bámulsz az arcomba.
- Mondtam, hogy nem kell semmi de... - végre kiveszed a pofámból - ... ezt azért megtartom.
- Örülök - pislogok utánad, ahogy eltűnsz az új játékszereddel a hálószobában.
Nem nyögnél ki egy köszönömöt... még jó hogy nem. Mi lenne akkor a hideg imidzseddel, amit oly sok éven át fejlesztettél szinte tökéletesre. Igen, szinte tökéletesre, hiszen előttem néha kicsit megolvad jégcsap szíved. Néha... Szinte soha...
A kurva életbe! Már megint ezek az érzelgős gondolatok! Mi vagyok én, lány? Ó ember, piálnom kell már. Vagy két hete nem folyt le semmiféle alkohol a torkomon. Ez azért már durva.
De most itt az alkalom. Én kis ravasz...
- Mello! Mello! Mello! - kiabálom körbe a lakást, és szinte belibbenek a szobádba.
- Mi van? - raksz el valamit gyorsan az éjjeli szekrény fiókjába, és fagyos pillantást vetsz rám.
- Ma elmegyünk, és megünnepeljük, hogy 19 éves lettél! - mosolygok teli szájjal.
- Nem. Tudod, hogy nem szeretem a partikat. - ülsz le az ágy szélére, és kezeidet az öledbe teszed.
Hogyne tudnám, hogy nem szereted a partikat. Hiszen... én voltam az, aki megutáltatta veled egy éltre. A tizedik szülinapodat ünnepeltük ketten, a szobádban. Rogertől kaptál tortát. Nem valami nagyot, de csokiból volt, és úgy láttam nagyon ízlett neked. Én persze nem kaptam belőle, de hát ez az én sorom. Miután befejezted, rávettelek, hogy gyere ki az udvarra, mert mutatok valamit.
Persze, semmi érdekes nem volt ott, csak pár gyerek, meg Roger, akik boldog születésnapot kívántak neked. És furcsa, de ott volt L is. Sosem láttam még azt a ragyogást a szemedben azelőtt. Amikor átadta neked az ajándékát, te azt ledobtad a földre és hosszú percekig könnyek közt ölelted a fekete hajú fiút. Nem értettem hogy kötődhetsz ennyire, egy emberhez, akit alig látsz. Én jó esetben csak fejbe verést, vagy lábon rúgást kaptam tőled. Ölelést is csak egyetlen egyszer.
Mire felrévedtem elmélkedésemből te már elengedted a nyomozót, és az ajándéka után nyúltál. Egy rózsafüzér volt. Ugyanolyan, mint amilyet én vettem neked abból a kevés pénzből, amit akkoriban összekuporgattam. Elöntött a méreg, és nekiestem L-nek. Nem elég, hogy őt jobban kedveled nálam, még volt pofája ugyanolyan ajándékot is venni neked.
Miután nagy nehezen leszedtek róla Rogerék, az ideg annyira kikészített, hogy jobbnak láttam, ha nem magyarázkodom. Hozzád vágtam a kis dobozkát, amiben az ajándék lapult és idegesen elrohantam az udvarról. Ez volt az első szülinapod, amit megszerveztek, és egyben az utolsó is. Annyira megbántottalak, hogy azután nem akartál még egyszer ilyen partit. Talán azért, mert akkor mindig eszedbe jut L, és hogy nincs ott veled.
- Tudom, hogy nem szereted, de... én nagyon el szeretnék menni, inni! - nyávogok az ajtóban.
- Akkor menj! - vágod rá szűkszavúan.
- De egyedül nem jó.
- Rábasztál.
- Melloooo... - siránkozok egy sort.
- NEM! - kiabálsz rám, amitől összerezzenek.
Felállsz, és felém tartasz. A kurva életbe! Most ki fogsz herélni, vagy kivágod a nyelvem vagy... hé! Miért mész el mellettem?
- Vedd akkor a cipődet, nem fogok rád várni! - szólsz oda az ajtóból, és látom, hogy már veszed a kabátod.
- O.. oké - vágom rá gyorsan és már ott is termek.
Miután felöltöztünk, és bezártuk az ajtót, elindulunk utunkra. Gyalog megyünk, mert senki sem akarja széttörni a kocsiját vagy a motorját, miután félholtra isszuk magunkat.
Hosszú az éjszaka, és még csak most kezdődik.
Odakint csípős hideg van.
A hó lassan elkezd hullani.
A bárok csalogatóan kacsingatnak felénk.
Rágyújtok a cigimre, te beleharapsz a csokidba.
Először foglak részegen látni. Poén lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése