Megérkeztünk. Már mindenki itt van. Mikor belépünk az ajtón mindenki kimeredve néz rám, mert igencsak mosolygok. Oldalra nézek, és látom, hogy Ryuzaki felvette a fapofáját. Rendben, rendben kollega. Ha te is, akkor én is. Én is monotonra váltok, és úgy ülök be a képernyő mellé. Matsuda ront be lélekszakadva, mögöttem apámmal. Már nagyon izgatottak vagyunk. Nemsokára kezdődik a vetítés a Sakura Tv-ben. Matsuda kihúzza magát, és nagy meglepetésemre odamegy L-hez, és ÁTKAROLJA! L meg vissza. Mi van itt ma? 2. 000. 000 hormont szabadon engedtek? Mindenki ölelkezik mindenkivel? Mindjárt odamegyek Aizawához és lekapom! Miután mindenki megrökönyödött azzal a lendülettel elfoglaltuk a helyünket.
Hamarosan elkezdődik az adás, Matsuda dumál. Feszülten nézzük a képernyőket. Vagyis én most nem nagyon bírok a képernyőkre nézni, mert leköt Ryuzaki. Valahogy mindig rá vándorol a szemem. Nem bírok magammal. Még megvárom, hogy Matsuda arca láthatóvá váljon, aztán megfogom Ryuzakit és kihúzom a mosdóba. Apám, Aizawa, Mogi már a stúdióban vannak. Már csak Watari maradt itt, de ő nem sok vizet zavar.
Mikor beérünk L értetlenül néz rám, én meg nekinyomom a falnak, és elkezdem szenvedélyesen csókolni. Ő meg alig kap levegőt, ezért eltol magától, de nem sokáig kapkodhat levegő után, mert én újra letámadom. Már elkezdem lehúzni a sliccét, amikor Watari kopog be, hogy ideje lenne indulni. Pont a legjobbkor. Már indulnék kifele, mikor L visszahúz, és most ő csókol meg teljes erővel. Már ott tartok, hogy eltolom magamtól, mert én sem kaptam levegőt, amikor L tol el magától.
- Tényleg indulnunk kell. Watari már vár.- értetlenül nézek rá, mert nem nagyon szokta érdekelni, mit mond más, de rendben, követem őt a HELIKOPTERIG? WTF? Erről nem volt szó!!! Én egy kicsit rosszul vagyok a magasságban. Mielőtt még ezt közölhetném kúrótársammal, beráncigál a helikopterbe és felszállunk. És L VEZET!
- Ööö... L, te tudsz helikoptert vezetni?- kérdem kikerekedett szemekkel, miközben látom, hogy Watari a hátam mögött kucorodik. Azt hittem kényelmetlenül ül vagy valami... Egy nagy f.szt! Egy akkora sorozatlövőt vesz elő, mint a fejem! Kicsit meg is rémülök.
Már a rendőrség elkezdte üldözni Higuchit, már csak mi hiányzunk. L félelmetesen kormányozza a helikoptert! Még én is kiakadok! Olyan manővereket csinál, majdnem összehugyozom magam! Ekkor Watari is előveszi cirkuszi mutatványát, és úgy lyukasztja ki Higuchi kocsijának a kerekét, hogy az hármat pördül, neki a korlátnak, és aztán megáll. A rendőrök már kivették a roncsok közül, bekötötték a szemét is. Apám is ott van.
Megfog valami füzetet, és hanyatt vágódik. Mi a szar lehet az? Ekkor bemondja, hogy egy szörnyeteget lát. Megfogja még egy ember. Az is majd' befosik. Ok, mostmár tényleg nem értem. Ekkor odajön egy emberke, és odanyújtja a füzetet. Ryuzaki átveszi. Én próbálom lecsekkolni mi lehet az, és hogy L-ből milyen reakciót vált ki. Megilletődik, de semmi extra.
Na, mondom, akkor már én is megfogom. Valami szörnyetegről vagy miről dumálnak itt. Lehet valami fű van ebben a füzetben. Én is megfogom és akkor... akkor hatalmasat kiáltok! Mintha több millió információ egyszerre akarná birtokba venni az agyam. És minden információ a Death Note-al kapcsolatos.
-Igen Light, tényleg elég ijesztő az a szörnyeteg- mondja Ryuzaki. Én csak magamban nevetek rajta. Végre visszatértek az emlékeim. Én vagyok Kira, és meg fogom váltani a világot. Minden a terveimnek megfelelően történik. Az elmúlt időszakban L megbizonyosodhatott arról, hogy nem én vagyok Kira, hiszen míg össze voltuk bilincselve, addig nem emlékeztem semmire, tehát semmi gyanúsat nem találhatott bennem.
Előveszem a tűt és a Halállista egy darabját az órámból, megszúrom az ujjam és vérrel beírom Higuchi nevét. Higuchi 40 mp-en belül meghal. Nem nagyon érdekel. Mindenki össze-vissza pattog. Persze nekem is kell mutatnom valamennyi izgalmat, de már ez is kezd annyira unalmassá válni, mert tudom, hogy innentől a kezemben van az egész ügy. Watari már elhagyta a helikoptert, ekkor L odafordul hozzá, rámmászik és megcsókol. Nem nagyon tud érdekelni, nem is viszonzom. Ő értetlenül néz rám. Tudom, tudom az előbb még én voltam olyan nagyon beindulva tőle, de hát akkor is. Már nincs hozzá gusztusom. Eltolom magamtól, és tovább nézem Remet és a körülötte ijedező katonákat.
L még egyszer próbálkozik. Sosem adja fel... Én annyira nem akarom már ezt. Ő férfi, ráadásul a legnagyobb ellenségem. Közel hajol hozzám, odavág a helikopter ajtajának, rámmászik, és elkezd eszeveszettül csókolni. Kinyitom a szám, és viszonzom, de csak a látszat kedvéért. Végig nyitva van a szemem. Érdekes, mert ahogy visszatért az emlékezetem már nincs Ryuzaki akkora hatással az érzéseimre, mint mondjuk ma reggel. Ez nem is baj, hiszen nemsokára úgyis meghal. Mert én megölöm. Nem kell már túl sok hozzá. Mikor elválnak ajkaink L felnéz rám, és elmosolyodik. Nem értem ezt az egészet, de azért visszamosolygok rá, bár elég erőltetetten.
Hamarosan visszamegyünk a "bázisra" Ahogy sejtettem a 13 napos szabállyal alaposan összekevertem L számításait. Érzem, hogy nem ugyanúgy néz rám, mint pár napja. De jelenleg ez nem izgat. Mindenki vizsgálja Remet. De L sehol sincs.
Már vagy 1 órája nem találom sehol. Kimegyek a tetőtérre, hátha ott megtalálom. Magam sem értem miért aggódom miatta. Hosszú sötét folyosón megyek végig. Odakint elkezdett esni az eső. Mikor felérek, és kimegyek az ajtón, rögtön meglátom L-t, ahogy ázik az esőben.
Kilépek hozzá, de még az eresz alatt állok. Látom, ahogy nézi a felhőket... Valami különös bizsergető érzés fog el. Kiszólok neki:
- Gyere be, mert megfázol!- odakint szakad az eső, ő meg csak áll és nézi az eget, mintha a bűneit akarná meggyónni, mielőtt meghalna. Miután kétszer sem értette meg, kimegyek hozzá, és ott folytatom:
- Mit csinálsz itt Ryuzaki?
- Nem, nem mondhatnám, hogy bármi is csinálnék. Csak a harangzúgás...- mondja borús arccal, és ismét az égre néz.
- Harang?- kérdem meg, mert én nem hallok semmit.
- Igen, ma bántóan hangos a harangzúgás. Ugye? -kérdi miközben az eget vizslatja szemeivel.
- Én... én nem hallok semmit.
- Valóban? Ma megállás nélkül zúg. Ezért nem bírtam a kíváncsiságommal. Egy templomból jön? Esküvő, vagy inkább...
Kikerekedik a szemem. Csak nem azt akarta mondani, hogy temetés? Valahogy most... most nem bírok arra gondolni, hogy ő meghal. Most hirtelen az az érzés nyilallt belém, hogy bárcsak ne lenne Kira és... de nem. Nem gyengíthet meg.
- Miket hordasz össze Ryuzaki? Ne beszélj szamárságokat, gyere be!- mondom neki komolyan.
- Bocsáss meg. Minden alap nélkül össze-vissza beszélek. Egy szót se higgy el az egészből! -Mondja egy kicsit elmosolyodva. Már nem bírom ki, hogy ne menjek közel hozzá. Hogy ne karoljam át. Nem tol el magától, én ránézek és elmosolyodom:
- Igazad van Ryuzaki. Általában minden alap nélkül szövegelsz. Reménytelen lenne minden szavadat komolyan venni. Ezt... én tudom a legjobban- a mondat végére lehalkulok, és forrón megcsókolom. Úgy érzem, hogy soha többet nem csókolhatom már meg. És most ez mindennél jobban fáj. De ha Isten akarok lenni, akkor nem hagyhatom, hogy az érzések irányítsanak. Bármennyire is azt akarom, hogy örökké együtt legyünk. Hiába akarom még csókolni. Hiába akarom még a karjaimban tartani. Hiába... hiába minden. A világ addig nem tisztul meg, amíg ő itt van. Hiába ártatlan. Sajnálom...talán ha máshol... más helyen.. Most meg miért tol el magától?
- Igen. Pontosan így van Light. Viszont ez kölcsönösen igaz ránk. - néz fel rám, szomorú szemeivel. Látni lehet benne a halálfélelmet, és azt hogy nem akar elszakadni.
- Ezt hogy érted?- mosolygok rá, mert nem nagyon értem mire fel mondja. De amit válaszolt az teljesen ledöbbentett :
- Amióta a világra jöttél, mondtál igazat akár csak egyetlen egyszer is?
Ezt nem hiszem el. Azt hittem, hogy már bízott és szeretett annyira, hogy nem kérdez ilyet... De most belül ez az érzés. Hosszú percekig csak nézzük egymást. Nem tudom hova tenni ezt a mondatot. A fejemben lejátszódik minden. Ha nem érzek Ryuzaki iránt semmit, akkor miért fáj mégis? Miért nem bírom elviselni ezt az ő szájából? Miért?
Végül a csendet ő törte meg. Kimászott a karjaim közül, és bement. Rám se nézett. Bementem én is utána.
Leültem a lépcsőre, és valami törölközővel töröltem meg a hajam. Ő pedig csak pár perc múlva jött oda hozzám. Letérdel elém, és elkezdi törölni a lábam.
- Ryuzaki, mit művelsz?- kérdezem komolyan. Azt hittem haragszik rám.
- Miattam áztál el. Ezért kérlek hadd, engeszteljelek ki.-néz fel rám bús szemeivel.- ennyivel tartozom.
Nem tudom miért, de hirtelen egy bibliai kép ugrott be. Az iskolában is, és otthon is lapozgattam a Bibliát. És volt egy fejezet, ahol Jézus tetteit ecsetelgetik, mielőtt meghalna, miket tesz. És... most mintha megelevenedne előttem a történet. Hiszen Jézus megbocsát ellene vétkezőnek, és lemossa a lábát, ezzel mossa le róla a bűnt, hogy megváltás nyerje a bűnös is.
De... én nem vagyok bűnöző... Én nem! Azok a bűnözők, akiket megöltem. Nem én! Hirtelen nagyon megnyomja a lábam. De azt mondja, nemsokára megszokom. Nézem őt. Olyan gyönyörű. Most ez lehet, furán hangzik. Lehet.. de akkor is. Ha ránézek, a testem forróság önti el. Mozdulni is alig bírok. Mintha megbabonázna. Megbabonázna tisztaságával. Megbabonázna vágyakozásával. Nem bírom tovább. Felemelem a fejét, és belenézek a szemébe.
De mikor meglátom a szemeit, egy pillanatra megriadok. Látszik benne a halálfélelem, de mellette már feltűnik az a parányi tompa fény, ami azt mutatja, hogy beletörődött abba, hogy meghal. A szemembe könny szökik. Nemsokára meghal. Most fogom fel igazán. De nem akarok többet ezen gondolkodni. Többet nem. Meg fog halni, és azért, hogy én megváltsam a világot. És így az igazság győzedelmeskedik. Közel hajolok hozzá. Egész közel. Közben mindvégig nézem a szemeit. Majd behunyom a szemeim, és megcsókolom puha ajkait. Soha nem volt még ennyire puha, és forró Ryuzaki szája. Soha nem viszonozta még ilyen szenvedéllyel a csókomat. Most, mintha minden utolsó percet ki akarna élvezni. Mintha tudná, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy megcsókolom. De nem érezhetir30; nem! Honnan is tudhatná? Hacsak...
Nemsokkal ezután visszamegyünk a bázisra. Már mindenki ott van. L olyan kijelentést tesz, amire számítottam. Meg akarja ölni Misát. Mögöttünk ott áll Rem. Mindent hall. És mivel Rem szerelmes Misába, nem hagyja, hogy ez megtörténjen. Sajnálom L, de ez a kijelentésed az életedbe fog kerülni.
Rem megölte először Watarit, aki ezzel együtt minden adatot törölt. Ekkor L felnézett a képernyőkre, és tudta, hogy baj van.
- Meghagytam Watarinak, hogy bármi történjen vele, az összes adatot töröljön, nehogy mások kezébe jusson. És mostmár tudom...- kikerekedik a szeme- Uraim, a halálisten...
Ekkor mintha megállt volna benne az ütő. Nem bírta tovább mondani. Láttam, hogy lassan kiesik a kezéből a kanál, aztán pedig leesik a székről. El sem tudom hinni, hogy... hogy... meghal.
Még annyi időm van, hogy megfogjam. Föléhajolok, és nézem őt először riadt szemeimmel, majd lassan a riadság helyére lassan bekúszik egyfajta öröm. Ő nem szólal meg, csak néz. Ekkor valami különös melegség fog el. Nem is, inkább... valamiféle béke. Meghal. Nem bírom tovább és elmosolyodom. Nagyon nagy kő esett le a szívemről. Már nincs L, hogy keresztbe tegyen nekem. Már nincs senki, aki az új világ teremtésének útjába állhat. Ekkor valami halk nyöszörgést hallok. Lehet, hogy képzelődök, de mintha L nagyon halkan azt suttogná:
- Várok rád.. a pokol..-most meg én nem tudok megszólalni. A torkom mintha kiszáradna. Lassan lecsukódik mindkét szeme. Vajon mit akart mondani? A pokolban? Dehát... ő...ő nem tett semmit amivel... vagy talán ő is...?
-NEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!- kiáltok torkaszakadtamból. Lehet csak a színjáték miatt, der30; lehet, hogy azért mert most tudatosul bennem, hogy kit is vesztek el.
Egy barátot... nem.. inkább az egyetlen embert, akihez valaha is kötődni fogok. Már a szemem is könnybe lábadt. A kezeimben tartom élettelen testét. Csak nézem őt. Mostmár elfogott a félelem. Félek magamtól, félek a haláltól, és ettől a naptól is féltem. Amikor elveszítelek. Mindenki néma csendben áll körülöttünk. Lehajtott fejjel fordulnak Ryuzaki felé. Én is lehajtom a fejem. Szerettem őt. Nem! Még mindig szeretem! Hirtelen felkapom a fejem...és meghallom ...a harangszót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése