A vér is megfagy az ereimben. Titkon azt reméltem, hogy ez a mondat soha nem fogja elhagyni a szádat. Nem, Mello, ezt nem akarom tőled hallani! De mégis... megfogadtam. Megfogadtam, hogy bármiben segítek neked, és kiállok melletted. Elfogadtam, mikor otthagytál a Wammy’s - ben. Elfogadtam, mikor újra találkoztunk, és te bocsánatkérés nélkül kijelentetted, hogy segíteni fogok neked. És most is elfogadom, hogy te folytatni akarod a nyomozást, velem.
- Mmm, Matt... - nyöszörgöd - segíts nekem... nem győzhet Near.
- Még mindig ez a lemez? - mosolyra húzódik a szám.
Érzem, ahogy a bekötözött kezed lassan lecsúszik a hátamról, és ezzel elengedsz engem. A görnyedt testtartásomat végre elhagyhatom. Kiegyenesedek, majd leülök melléd a földre, bele a vízbe. Megfogom a kezed, és gyengéden megszorítom. Te közel húzod magadhoz, és beletemeted az arcod.
- Le akarom őt győzni! Nem érdekel hogy! - valami megmagyarázhatatlan remegés van a hangodban - annyira elhagytam magam. Megint... megint nem az eszemre hallgattam.
- Az nem feltétlenül baj. Bár sokszor okoz nehézséget. Főleg nálad - puszilom meg homlokodat.
- De én ezen változtatni aka...
- Azért, hogy olyan legyél, mint Near? - húzom el a kezemet.
- Nem! Matt... - kapaszkodsz karomba görcsösen - soha nem akarok olyan lenni, mint ő. Soha!
- Akkor? - simogatom meg fejedet.
- Hagyjál már! - kiáltasz fel. A következő pillanatban csak azt veszem észre, hogy a hasamba erős fájdalom nyilall, és a lábad pont a fájdalom centrumából húzod vissza.
- Ááá! Megrúgtál? Ember, hülye vagy? - fogom a hasam, és próbálom kiszorítani belőle a fájdalmat.
- Nem vagyok hülye, csak már idegesítettél. - vágod oda teljesen nyugodtan.
- De azért még nem kéne hasba rúgnod! - üvöltök már teljesen lila fejjel.
- Félsz? - ülsz fel, és végigmérsz. Nem tudom mi lett veled, megvilágosodtál vagy valami, de eléggé másmilyen hangnemben beszélsz hozzám - mert könnyen segíthetek ellazulnod.
- Mi? - meredek rád, mert nem hiszek a fülemnek. Most te tényleg 360 fokos fordulatot vettél lelki téren? - ezt... hogy.. hogy érted?
- Mindjárt demonstrálom... - mondod búgó hangon.
A következő pillanatban már előttem térdelsz, és vigyorogva cipzározod ki a nadrágomat.
- Hé... ez.. biztos, hogy jó ötlet? - nézlek téged megmerevedve. És nem csak az agyam merevedett meg.
- Szerintem te ezt jobban tudod... - nézed meg nem szűnő vigyoroddal álló férfiasságomat.
Elkezded fél kézzel simogatni, másikkal pedig magadat tágítod. Nem bírom sokáig. Először halkan kezdek el nyögdécselni, majd a szobát egyre hangosabb és hangosabb kiáltások hagyják el. Föléd emelkedek, és a bejáratodhoz vándorolok nyelvemmel. Mikor már érzem, hogy elég tág vagy nekem, és elég nedves, akkor hatolok beléd.
Arcodon kiül a fájdalom. Teljesen kipirosodsz, görcsösen kapaszkodsz vállamba, és húzol magadhoz. Én egy ideig még nem mozgok benned, hogy megszokhasdd az állapotot, majd lassan egész lassan elkezdem a csípőmet előre-hátra ringatni. Egyre erősebb a szorításod, és a nyögéseid száma is egyre több. Izzadt testünk hol egymáshoz ér, hol elválik. Hajad ismét össze van kócolódva, kezedről lejött a kötés. Egy-egy csók erejéig újra összeforradunk, majd ismét elválunk. Az ütem egyre gyorsabb, és hevesebb. Már én is hangosabban nyögök. Te szinte vergődsz alattam. Vagy a fájdalomtól, vagy az élvezettől. Hogy enyhítsem kínodat, lelassulok, és elkezdem a heget csókolgatni a nyakadon, egészen a válladig. Kiveszem merev férfiasságomat belőled, és nyelvemmel kezdelek el kényeztetni. Láthatóan ennek jobban örülsz. Engem is boldogsággal tölt el, ha láthatlak élvezni. Pár pillanat múlva átléped a gyönyör kapuit, és kiteljesedve lihegsz, közben nem veszed le a szemed rólam. Nehézkesen feltápászkodsz a földről, erőtlenül, és lihegve rám mászol, és elkezdesz szájjal kielégíteni. Nem sok kell már ahhoz, hogy én is átéljem a gyönyör kapuját. Minden izmom megfeszül, majd pár pillanat múlva ernyedten dőlök ki. Te a mellkasomra hajtod a fejed, és ott lihegsz tovább. Fél kezemmel a hajadat simogatom, te pedig hol az arcomat, hol a mellkasomat.
- Másodjára - mondod kuncogva.
- Hm? - nézek rád értetlenül.
- Már másodjára juttattál a csúcsra - mosolyodsz el, felnézel rám, és megcsókolsz.
Hangtalanul viszonzom csókodat, majd mikor levegőhiány miatt elválunk ölemben veled, felülök, és végignézek meztelen testeden.
- Gyönyörű vagy... és csak az enyém... - suttogom a füledbe egész halkan.
- Matt... - nem nézel rám - ... én komolyan gondoltam ezt a Kirás dolgot. El akarom kapni. És én akarok az első lenni.
- Te leszel az első... mert te vagy a legjobb - suttogom.
- És mert te itt vagy nekem - megfordulsz, és átkarolsz.
Pár percig némán karoljuk egymást. A csendet én töröm meg.
- Újra kéne kötözni, mert elfertőzik. - nézek a csuklóidra - meg amúgy is... ma már nem fogod megváltani a világot szóval - elég gyorsan felállok, és ölbe kaplak - ideje lenne egy kicsit pihenned.
- Nem vagyok holmi puhány csaj, hogy ölbe kapj, aztán meg elvigyél a... - csókommal fojtom beléd a szót.
- Fogd be inkább. Nem vagy csaj. De neked is pihenned kell. És ismerlek már Mihael Keehl, nem fogsz önszántadból lefeküdni.
- Kussolj már - szegezed le tekinteted a földre zavartan.
- Nem én kezdtem - vigyorodok el, amit te fejbevágással jutalmazol.
~3 órával később~
Végre elaludtál. Két órán át nézted azt a hülye maffiás filmet. Biztos nosztalgiáztál, vagy nem tudom. Aztán még egy fél órán át csak forgolódtál. Most végre nyugodtan szuszogsz az ágyon. Eléggé kimerítettelek, az igaz, de nem ettől voltál olyan fáradt. Nem akarlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése