2012. március 9., péntek

Green Pink fanfiction

****
- Szia! – ül a fekete hajú lány mellé egy elég hanyagul felöltözött vörös.
- Szia ...– néz rá kicsit furcsálkodva, de mintha mi sem történt volna, szürcsöli tovább italát.
- Szereted… a szexet? – gyújt rá egy cigire a zöld szemű, miközben le sem tudja venni szemét a barna szempárról.
Az italába majdnem belefulladó és a székkel majdnem hátraeső lány nagy szemekkel pislog a dohányzóra jó pár pillanatig, és nem tudja hova tenni a kérdést. Van annyira gátlástalan, hogy….?
- Igen. – pillant oldalra egy enyhe pírrel az arcán, mire egy kinyújtott kezet kap válaszul.
- Green.
- P-Pink – ráz vele kezet izzadó tenyérrel.
****
Leül az ágy szélére, és nézi Pinket, aki meg sem mozdul, alszik békésen. Mintha halott lenne. Bár… ahhoz túl forró a teste, és túl sokat lélegzik. Egyik kezével végigsimít az alvó derekán, egészen fel a válláig, majd vissza, és lehajol hozzá, hogy egy apró csókot leheljen ajkaira, mire a lány elkezd éledezni.
- Nh… Green…. – ásít egyet, és megdörzsöli a szemét, hogy kimenjen belőle az álom. – Mész?
- Ja – mosolyog le rá a vörös, és fölé hajolva ad a szájára még egy csókot, amit most viszonoz is a másik. – Hat előtt ne várj.
- Nem foglak – simít végig a zöld szemű arcán Pink, majd visszahunyja szemeit – De nehogy megint a sittről hívj fel, mert felőlem ott rohadhatsz meg!
Green felnevet, majd feláll az ágyról, előveszi a fiókból fegyverét, és az övtáskájába teszi.
A fekete hajú lány visszahunyja szemét, és pár perc múlva már visszazuhan az álmok édes fellegei közé.

****
- Mi a munkád? Nem a kamura vagyok kíváncsi… hanem… hogy tényleg… mit dolgozol… – kérdi mosolyogva Pink, a fölé tornyosulót, aki éppen azzal van elfoglalva, hogy a lányról a nadrágot hámozza le.
- He? – pillant fel értetlenül, és kicsit bamba fejjel, majd mint aki meg sem hallotta folytatja a munkáját.
- Green! – szól rá, és kezébe veszi a másik arcát, hogy erőszakkal a figyelmet magára terelje. – Esténként jársz el itthonról… tiszta lőporszagod van, és álmatlanul forgolódsz…
- Tippelj… - suttogja némán, mire Pink összeszorítja ajkait, és kicsit riadtan néz fel társára.
- Ki szabad mondanom? – nézi a zöld szemeket, és pár perces szemezés után felsóhajt, mert tudja, hogy a válasz a „nem”. – Szeretlek. Még ha ki is irtod a fél világot – mosolyodik el halványan, majd közel hajol a lányhoz, és lágyan megcsókolja.
****

Elnyűtt bakancsa gyors iramban rója az utcákat, hogy minél hamarabb a találkozó helyszínére érjen. Délután esett, szóval az egész város olyan még, mint egy hatalmas pocsolya. Jobban összehúzza magán a bőrdzsekit, mert ugyan tavasz van, azért az éjjelek még mindig elég hűvösek.
Az éjszaka csendjét a főúton elhaladó autók hangja szakítja meg, a sötétséget pedig a homályosan pislákoló lámpák fénye. Mint egy látomás ilyenkor a város. A jól megszokott út is máshogy fest éjjel…

****
Hangosan nyög fel, lehunyt szemekkel a barna hajú lány, megszorítva maga mellett a párnát, a takarót, bármit, ami a keze ügyébe kerül, miközben torka szakadtából üvölti Green nevét.
A vörös hajú végigcsókol a combjain, fel a csípőjén, a hasán, mellén, vállán, nyakán, és végül a nyakához hajol hogy megcsókolja a magáról nem tudó, lihegőt.
- Szeretlekh…. – búgja a fülébe, és finoman simogatja az alatta fekvő izzadt testet.
- Gree…h…hh… - motyogja kábán Pink, és remegő karjaival szorosan magához öleli a fölé tornyosulót.
****

A városszéli vonatsíneknél van a találkozó. Green késve bár, de megérkezik, ahol már várja a megbízója. Egy magas, öltönyös, kalapos figura, arca alig látszik a balladai félhomályban. Messziről egy gőzös hangja süvít fel, majd elhallgat, és már csak a vonatrobogás hallatszódik, a kóbor kutyák kórusa mellett.
- Ő lenne az – nyújt át a magas férfi egy borítékot a lánynak, miután megbizonyosodott róla, hogy ő e az, akit várt.
Green kibontja a csomagot, amiben egy adatlap van a kivégzendő férfiról. Harmincas éveiben járhat, afroamerikai, elég magas, egyedülálló, és egy Bronxi maffiaügyletbe bonyolódott bele. A lány még egyszer felnéz a kalaposra, de aztán meghűl ereiben a vér.

****
- GYŰLÖLLEK! – kiáltja Pink, és Greenhez vágja a párnát, a távirányítót, és még megannyi dolgot, ami az útjába kerül.
- AZ REMEK, MERT ÉN IS TÉGED! – hangzik a válasz a vörös szájából, és próbál kitérni a fölé repkedő tárgyak elől. – NEM HISZEM EL, HOGY MEGINT BERÁGTÁL!
- DE…KÉPZELD EL BERÁGTAM… SŐT MI TÖBB KI IS NYÍRNÁLAK HA LENNE MIVEL!
- HÁT AKKOR TEDD MEG BAZDKI!
- UTÁLOM, HOGY LESZARSZ ENGEM!
- DE NEM SZARLAK LE!
- DE LESZARSZ!
- BAZDMEG MOSTMÁR! – lép elé, megfogja mindkét csuklóját, a falhoz szorítja, és úgy néz a szemeibe szigorúan.
- A KURVA ANYÁD! – üvölti, és próbál szabadulni a szorításból.
- SZERETSZ ENGEM!
- M- Mi? – dermed meg és úgy néz a zöld szemekbe.
- Szeretsz…. – sóhajt fel, majd közel hajol hozzá, és egy lágy csókot lehel a lány ajkaira, aki meg sem tud moccanni.
- Szere…. Haragszok…. – regulázza meg magát, és oldalra pillant morcosan.
- Szeretsz.
- Nem!
- Szeretsz.
- Én….
- Sze…
- …retlek… GASH! HÜLYE IDIÓTA - vágja képen, majd átkarolja a nyakát, és hevesen megcsókolja.

****

A fémgolyó úgy hatol át a húsán, mint kés a vajon, átlyukasztva mellkasát. Majd még egy, és még egy lövés, és csend.
A magas, kalapos férfi sietve fut el a helyszínről, hátrahagyva a fegyvert, amivel a halálos sebeket ejtette a lányon.
Térdre rogy, és homályos tekintettel nézi az elmosódó tájat, miközben olyan érzése támad, mintha mellkasa ki akarna szakadni a helyéből. A meleg vér lassan megindul szájából is. Utolsó leheletével még felnéz az égre.

****
- Olyan rossz, hogy itt a nagyvárosban nem látni a csillagokat – karol bele társába Pink, és úgy sétálnak tovább a fülledt nyári utcán.
- Vidéken szépen látszanak – mosolyodik el Green, és ő is felnéz az égre, ami úgy fest, mintha feketére meszeltek volna.
- Mindegy… vidék szar, a város a király! – nevet fel, mire Green csak megcsóválja a fejét mosolyogva.
- Ha te mondod….

****

Mindenén elönti a meleg, majd kiveri a víz, és ahogy a vér elhagyja testét, úgy kezd el egyre jobban fázni. Könnyektől nedves pillái egyre nehezebbek, testét már nem tudja megtartani, és pár pillanaton belül már a földön hasal, a porban, tehetetlenül, fájdalmak közepette. ~Nemsokára meghalok~ fut végig az agyán, és még inkább megindulnak könnyei. Nem láthat már többet semmit. Utolsó pillanatait egy ilyen ronda helyen kell eltöltenie.
De ami a legjobban fáj neki, hogy Pinket sem láthatja többé.

****
- Green…. – néz fel rá könnyektől csillogó szemekkel. – Ne hagyj el…. Ne halj meg…
****
A levegőt egyre nehezebben veszi, tüdejét lassan teljesen ellepi a vér.
****
- Ne hagyj itt…. Ne…
****
Lassan lehunyja szemét. Vesz még pár levegőt nehezen, halkan, majd örökre elnémul a hideg földön, egyedül... magányosan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése